Mielőtt belekezdünk, kérlek kedves Olvasó, vess egy pillantást az alábbi fotókra és figyeld meg, hogy mennyi mindent fejezhet ki egy olyan egyszerű dolog, mint például az ölelés:

A karjaink és a kezeink rengeteg lehetőséget adnak arra, hogy a bennünk rejlő érzéseket kifejezésre juttathassuk, vagy éppen elrejtsük. A vállak segítségével kapcsolódnak a mellkashoz és így a szívhez is, lényegében a szívünket terjesztik ki a külvilágba.

Karjaink állapota megmutatja, hogy mennyire vagyunk képesek befogadni az életünk során megtapasztalt dolgokat, élményeket. Mennyire hagyjuk, hogy az áramló energia, maga az élet, átjárja karunk minden egyes sejtjét. Ha fájnak az ízületek, az izmok, vagy a kar még mélyebb rétegei, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az adott terület blokkolt állapotban van, akadozik az áramlás, így jelezve azt, hogy valamin nagyon ajánlott változtatni. Lehet, hogy egy megrögzött viselkedésforma, vagy egy régi séma szerint működő reakció halmaz, de az is lehet, hogy az érzelmek megélése és a felgyülemlett feszültségek levezetése szenvedett csorbát az évek során.

A kéz képes arra, hogy simogasson, hogy gyengéden segítséget adjon, kifejezve a szeretetet, de képes arra is, hogy bántalmazzon, hogy fizikai fájdalmat okozzon, hogy elutasítson és ehhez hasonló módon jelezze a nemtetszést, az egyet nem értést. A kéz ujjai külön-külön is jelentőséggel bírnak. Az élet alkotóelemeit jelképezik. A hüvelykujj például az aggódással és az intellektussal kapcsolatos, a mutatóujj a félelmekkel és az ego kérdéskörével. A középső ujjhoz tartozik a harag és a nemiség, a gyűrűsujjhoz értelemszerűen az egybekelés, ugyanakkor a bánat is. A kisujj a család és a színlelés okozta problémákról adhat jelzéseket. 

A magyar szólások is rámutatnak arra, hogy a karok és a kezek mi mindent fejezhetnek ki: Tárt karokkal fogad / Segítő kezet nyújt / A két keze munkája után él / Ég a keze alatt a munka / Benne van a keze valamiben / Enyves keze van / Ha száz keze volna se tudná elvégezni / Messzire elér a keze / Jobbkeze valakinek / Kéz a kézben / Meg van kötve a keze / Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal / Nem adja ki a kezéből / Megégeti a kezét / Mossa kezeit / Amit egyik kezével ad, a másikkal visszaveszi / Kesztyűs kézzel bánik vele / …

A kéz az élet cselekvő aspektusa, arról árulkodik, hogy képesek vagyunk-e kézben tartani a dolgainkat. Képesek vagyunk-e megragadni valamit és elengedni, ha itt az ideje. Rámutat arra, hogy mindent magunk akarunk-e megcsinálni, vagy hajlandóak vagyunk-e segítséget kérni és elfogadni. Csak a minket illető és nekünk szánt dolgokkal törődünk-e, vagy folyton beleavatkozunk mások dolgába és esetleg mások életét is mi akarjuk irányítani. Sokszor ez nem is tudatos, vagyis fogalmunk sincs arról, hogy éppen ezt tesszük, de ha képesek vagyunk megfigyelni önmagunkat, akkor könnyedén leleplezhetjük azokat a túlkapásokat, vagy éppen hiányosságokat, amelyek problémát, fájdalmat, betegséget okoznak. Abban a pillanatban, amikor rájövünk valami velünk kapcsolatos turpisságra, amikor lényegében leleplezzük magunkat, a viselkedésünket, a szokásainkat, a beszédstílusunkat, a szóhasználatunkat, a reakcióinkat, az érzelmeink kimutatásának vagy elrejtésének zseniális módjait, akkor már nem lehet tovább ugyanúgy élni, nem lehet tovább ugyanúgy csinálni, mert átlátunk saját magunkon.

Mondhatnám úgy is, hogy ilyenkor az álarcaink mögé tekintünk, és egyre tisztábban kirajzolódik előttünk mindaz, amit teszünk, mondunk, vagy gondolunk. Ekkor már nem tudunk azonosulni a tetteinkkel, a szavainkkal vagy a gondolatainkkal, hiszen egy kicsit ez olyan, mintha kívülről szemlélnénk ezeket. Megjelenik a valódi énünk, ami nem azonos a személyiségünkkel. Ő ezek felett áll és nagyon tisztán lát. Látja a játszmákat, amiket játszunk, látja a valódi érzéseinket, és pontosan tudja, hogy mi van a mélyben és mi az, ami csupán a felszín hullámzása. Ha ő irányít, akkor nem tévedünk el, ha viszont az ego a főnök és az irányítása alatt beállunk a csatatérre, hogy megvívjuk az összes létező hatalmi harcot a körülöttünk élőkkel, és úgy gondoljuk, hogy ebből győztesen kell kikerülnünk, mert akkor majd jól fogjuk érezni magunkat, és egészségesek leszünk, akkor nagyot tévedünk. Az egyetlen út az EGÉSZ-ség felé önmagunk megismerésén át vezet, melynek eredményeként lelepleződik az ego minden játszmájával együtt. Csakis így ismerhetjük meg valódi lényünket és így juthatunk el abba az állapotba, ahova mindannyian vágyunk, és amit úgy nevezünk, hogy: lelki béke.

Ezt azonban sokan félreértik azt gondolván, hogy amikor elérik a lelki béke állapotát, akkor nem lesznek többé problémáik, nem fog fájni semmijük, nem lesznek soha betegek. Az ő számukra szomorú a tény, hogy ez nem így van. Az igazi Mesterek is, akik valóban a belső béke állapotában élnek, megtapasztalnak problémákat, töréseket az életük során. A különbség mindössze annyi, hogy ők másképp tekintenek ezekre a dolgokra, másként élik meg őket. Előttünk járnak az úton, példát mutatva és ezzel segítve mindannyiunknak. A lényeg azonban nem az, hogy mikor érünk célba, hanem hogy hogyan járjuk végig az utat.