Olvasási idő: 3 perc
Milyen is amikor az óvónéni „Ringató”, vagyis Integrációs kezelő?
Milyen hatással van a csoport tagjaira, legyen gyermek vagy felnőtt?
A Ringatás egy életforma és ebben önmagam vagyok. A Ringatás/Integrációs kezelés, ahogy azt a kezelőszobában tapasztaljuk, az élet kicsiben. Párhuzamot vonhatunk tehát abban, ahogy felfedezzük a működési mechanizmusainkat a kezelés során, illetve ahogy a mindennapokban működünk, vagyis minden, amit felismertünk magunkban, magunkról, megjelenik a különböző területeken a nap folyamán. Az óvoda a gyerekek és az ott dolgozó felnőttek második otthona.
Mi felnőttek sok ismeretet igyekszünk magunkévá tenni, hogy a gyerekeknek a lehető legjobbat nyújtsuk. A mai felgyorsult életünkben nagyon fontos érték, ha van egy biztonságos, szerető, békés szigetünk. Az óvodában ezt igyekszünk megteremteni. Ezen törekvés számomra is fontos! Az érzelmi stabilitás alakítása fontos a gyerekek számára is, hogy felfedezzék önmagukat, megtalálják a helyüket akár a csoportban. A gyerekek még nem fogalmazzák meg tudatosan a gondolataikat, de érzik, hogy mi a jó számukra, ennek hangot adnak valamilyen formában.
A gyerekek ringatása/kezelése csak a szülő beleegyezésével történhet. Itt is fontos a tiszta kommunikáció és a bizalom kiépítése. Az óvodai csoportomban a „nehézséggel élő” gyerekek száma magas, így minden napra jut egy kihívás, egy megoldandó feladat.
Például:
1. A dühkezelési problémával élő gyermeknek sokszor segít a jelenlét, amivel kísérem.
Támogató számára az a türelem, térmegtartás és figyelem, amely segít kidolgozni a dühét és nem lefojtást kap. Természetesen mindig figyelve az ő és mások épségére. Még ha ki is billenek az egyensúlyomból (hiszen én is ember vagyok, és igen bizonyos helyzetek engem is megrángatnak), hamar visszatalálok, és ezzel a nyugalommal megtámogatom a gyermek érzelmi hullámainak csendesülését. Engem ebben is segít a Ringatás.
2. A nehezen elalvó gyermek kéri, hogy üljek mellé és hozzáteszi:
„Tudod olyan jó amikor rezegtetsz és akkor én tudok aludni” Sokszor ér meglepetés, hogy olyan dolgokkal fordulnak hozzám a gyerekek, amit csak és tőlem szeretnének. (Dühös vagyok, segíts nekem. Fáj a fejem rá teszed a kezed?) A csoportban nem egyedül dolgozom, és a munkatársaim is elfogadó, szeretetteljes, nagyszerű emberek feléjük is bizalommal fordulnak a gyerekek, de mégis vannak kivételes, esetek. Igen nagyon sok óvónéni, figyel arra, hogy a gyerekeknek a legjobbat adja. Számomra a Ringatás az a tudatosság, ami sokban támogatja a hivatásom gyakorlását.
Az elfogadás, integrálás, kommunikáció terén a gyerekeknek az érzelmi nevelése/érzelmi intelligenciájuk támogatásán keresztül éljük a mindennapokat a meséket, dalokat, barkácsolást, egyéb tevékenységeket. Sajnálatos módon sok gyermek él valamilyen nehézséggel, akár élethelyzete miatt akár egyéb okból. Ebben a helyzetben én azt figyelem, hogy az adott helyzetben, hogy van a gyermek és milyen módon támogathatom. Ismerem a hátterüket, problémáik okait, de azon nem tudok változtatni, viszont jelen tudok lenni az adott helyzetben.
Elfogadom a gyermeket olyannak amilyen (legyen autista, ADHD, beszédfogyatékos, enyhe értelmi fogyatékos stb…), szeretetteljes és támogató a kommunikácónk és az együttműködésre törekvő kapcsolat kialakítását támogatom. Ugyanakkor az őszinteség és a tisztelet hozzátartozik az együttműködéshez az érzelmeink kifejezésével, így én is kimutatom az érzelmeimet a gyerekek felé. A gyerekek ezt elfogadják és nagyon jól kezelik, egy olyan bizalmi viszony megléte adja meg az ő elfogadásukat, amely egy kölcsönös szereteten alapul. A szeretetnyelvük ismerete mindig nyújt közös megoldásra való törekvést, a megértés és tisztelet támogatja mindezt.
A cikket írta
Somogyváriné Langer Magdolna