„A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.” Ismerjük e mondást, de vajon tisztában vagyunk-e azzal, hogy mit is jelent pontosan? A minap megkeresett egy elkeseredett édesanya, aki nem ért szót felnőttkorba lépő gyermekével. Jól ismeri a különböző technikákat, amik tisztításról, elengedésről és hasonló tartalmakról szólnak, és évek óta azon dolgozik, hogy a kapcsolatuk jobb legyen. Apróbb hullámzásokon túl, nem igazán ér el eredményt, sőt néha úgy érzi, hogy rosszabb, mint volt.
Beszélgettünk. Megkérdeztem tőle, hogy pontosan mit ért az alatt, hogy a kapcsolatukon dolgozik. Mesélt. Feszülést éreztem. „Valami nem stimmel” – gondoltam. Ekkor értünk el oda, hogy elmesélte, hogy meditációban feltételek nélküli szeretetet küld a gyermeke felé, gondolatban megfogja a kezét, és így látja magukat együtt, egységben, nem csak vele, hanem az egész családdal.
(Csendben jegyzem meg, hogy ez nem meditáció, hanem vizualizációs gyakorlat.)
Vettem egy mély lélegzetet, és megkérdeztem:
„Vajon ezt ő is így akarja? Megkérted tőle az engedélyt?”
„Nem, de a feltételek nélküli szeretettel nem árthatok.” – válaszolta.
„Azért ezzel én óvatos lennék,” – mondtam – „és a következő alkalommal hozzátenném, hogy: … legyen meg a te akaratod!”
Másnap ismét megkeresett. „Képzeld – mondta – megkérdeztem tőle a meditációban, hogy be akar-e kapcsolódni a családi összefogódzkodásba, és a következő kép jelent meg: A gyerek fogta magát, hátat fordított és elment.”
A fenti eset jól illusztrálja azt a bizonyos szólás-mondást. Gondoljunk csak bele, mekkora feszülést, feszítést eredményez, ha valakit akarata ellenére be akarnak dugni egy „dobozba”, ami ebben a példában a családi összekapaszkodás. Ez a doboz az édesanya elképzeléseiben, gondolatában van jelen. Neki ad biztonságot az a kép, hogy „mindannyian fogjuk egymás kezét”. Amíg erre anya nem lát rá, addig nem érti, hogy mi baja van a gyermeknek. Amikor látja, hogy kényszert alkalmazott gondolatban, amit a feltételek nélküli szeretet ruhájába öltöztetett, na akkor érkezik el a kapcsolatuk új alapokra helyezésének lehetőségéhez. Ennek pedig első lépése önmaga megismerése, az arra való rálátás, hogy számára mi ad biztonságot, és képes-e bizalmat adni a környezetének akkor is, ha ők a saját útjukat járják. És akkor is, ha ez épp személy szerint neki nem tetszik, esetleg elfogadhatatlannak tartja. Itt indul a feltételek nélküliség megtapasztalása. Itt nyílnak új kapuk befelé, és új terek a fizikai világban, amelyben másféle módon válhatnak valóra a kapcsolódások. Másként, mint, ahogy azt korábban gondolta az édesanya jónak.
Ez a példa a kapcsolatok valódi gyógyulási lehetőségének egy nagyszerű példája is egyben. Azért is tartom fontosnak a tisztánlátást, vagyis a kapcsolatokat fenntartó energiák minőségének a felismerését, mert maga a Ringatás, mint módszer a kapcsolatok meggyógyításához ad megtámogatást. Ám sok a félreértés ezzel kapcsolatosan, mert a fejekben más képzet van arról, hogy mit jelenthet egy kapcsolat meggyógyulása és az hogyan történhet meg, ahhoz képest, ahogy ez valójában lezajlik, és ténylegesen meggyógyul.
