„Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek! Ennyi az egész.” (zen bölcsesség)

1. Új lehetőségek, az élet új aspektusainak megjelenése

Egy kétgyermekes édesanya érkezett Ringatásra. Egy anya, aki súlyos terheket cipelt a vállán. Úgy tűnt, hogy az ő felelőssége a kis és nagycsalád összes problémája, és annak megoldási lehetőségeinek megtalálása. A mozgás hatására a testében tárolt feszültségek sorra megnyilvánultak valamilyen formában. Keresztcsonti fájdalom, nehézlégzés, fojtogató érzés a torokban, majd köhögés, ami fuldokló köhögésbe torkollott. Ez így ijesztően hangozhat, de korántsem volt az. Sokkal ijesztőbb volt, hogy ezek a feszülések mind ott voltak benne a hétköznapokban, de nem tudta kimondani azt, amit a szíve mélyén már régóta érzett, és nem tudta letenni a másoktól átvett terheket. A kezelés alatt szeretetteljes figyelmünkkel fordultunk a tünetek, a jelzések felé, és ami történik ilyenkor az az öngyógyulás csodálatos mechanizmusa. Amikor lehetőséget kapnak az elfojtott érzelmek, a ki nem mondott szavak, akkor újra beindul az energia áramlása, és a lélek felszabadul. A keresztcsonti fájdalom jelzi, hogy elég volt, túl sok, túl nehéz. A fuldoklás önmagáért beszél. Azzal, hogy megengedjük ezek létezését, és belátjuk önmagunknak, hogy ez így már nem jó nekünk, nos, ekkor van lehetősége annak, hogy az eddigiektől eltérően valahogy máshogy létezzünk … úgy, hogy odafigyelünk a saját lelkünk üzeneteire.

A Ringatásban végig fennálló ritmus, mozgás, hullámzás és az érintés által keltett finom áramlás életre hív, mint amikor megszólal a zene, a saját zenéd, és a lelked táncra perdül. Átjár az öröm, az élet új aspektusainak lehetősége.

2. Engedem, hogy megtapasztalhassam az élet örömeit

Megérkezett a lány a Ringatásra. Feszült volt. Izmai, mint feszes kötegek, összehúzott állapotban kötötték gúzsba. Sok volt a félelem, és a tudat alatt működtetett önvédelem, ami bezárja a lelket. Vizes árkot készített, hogy senki, de senki ne juthasson át a jól felépített várába, ahol meghúzza magát. Egyedül van. Nincs segítség. Menni akar, de az veszélyes. Minden veszélyes, sőt sokkal inkább halálos. Előbukkan egy régi emlék – egy csúnya baleset szemtanújaként – dermedt, megfagyott állapot. Eltűnik a világ. Mérhetetlen a félelem.

Lélegzünk, mélyen és lazán, s a dolgok változni látszanak. Oldódik, ami beragadt, de fáj, nagyon fáj, sikítani kell, majd elerednek a könnyek. Elcsitul. Ekkor érkezik felszínre a sajnálat érzése, ami más emlékeket is magával hoz – és ekkor megérzi, hogy a sajnálat egyáltalán nem szolgálja őt, sőt! Lélegzünk, kaput nyitunk, hadd menjen, ami menni akar. Lélegzünk, s figyeljük, hogy hogyan zajlik bennünk az élet, hogy hogyan jelennek meg az elvárások, az „ennek így kellene lennie”, „nekem így vagy úgy kellene tennem” típusú gondolatok. Új formát öltenek a szavak és mondatok: „Meg kellene tapasztalnom az élet örömeit” helyett: „Engedem, hogy megtapasztalhassam az élet örömeit” születik meg. Miközben ringatom, minden mozdulat és ritmus a szeretet táncát járja. Ő pedig fellélegzik. Azt mondja, több tonnával kevesebbnek érzi magát. Az izmain is látszik és érződik az ellazulás, a megpihenés.

Milyen szép és magával ragadó átalakulás minden szinten.

Az arca kisimult, a szemei ragyognak, és mosolyog! Köszönet és hála, hogy vette a bátorságot, hogy szembe nézzen Önmagának eme árnyoldalával, hogy teret adott minden lehetőségnek, és kapcsolódott Önmagával.

3. Teljes ellazulás, fájdalommentesség lehetséges?

A háta és a feje fájt … „szinte állandóan fáj” – mondta. A tökéletességre való törekvés erőteljes program az életében. Erős volt benne a kontroll és az irányítás vágya, mégis hamar ellazult és átadta magát a Ringatásnak. Először a lapocka körüli terület jelzett, fájdalommal hívta fel magára a figyelmet. A fájdalom összekapcsolódott a nyakban és a fejben lévő testérzetekkel. Kiderült, hogy ezek a fájdalmas területek bizony összefüggenek egymással. A „muszáj”, a „csinálni kell”, a „meg kell felelni az elvárásoknak” témakör jött elő erről a területről, amely mögött ott rejtőzött a félelem. Mély légzések hatására a félelem oszlani kezdett, és egy virágos rét jelent meg, ahol jó lenni, ahol szabadság van, és levegő.

Az erőteljes kontroll többször megjelent a kezelés során, így az ő számára is jól megfigyelhető volt a különbség. Elmondta, hogy bizony sokkal egyszerűbbnek és könnyebbnek érzi magát akkor, hogyha elengedi magát és nincs megfeszülve. Viszont most érzékelte először, hogy hol vannak a biztonsági zónájának a határai, amiből fél kimozdulni, ugyanakkor nagyon fáradt már attól, hogy nem tud ellazulni, megpihenni.

A kezelés végére teljesen ellazulva, fájdalommentesen feküdt a masszázságyon. Elmondta, hogy ő még ilyet soha nem élt meg, pedig sokféle módszerrel találkozott, amit ki is próbált. Mégsem volt még olyasmiben része, hogy ilyen szeretet vegye őt körül, és hogy meg legyen engedve, hogy ő maga felfedezhesse saját magát, a saját tempójában. Megértve testének üzeneteit rájött arra, hogy mit is csinál saját magával, és e helyett mire lenne igénye.

4. Kínzó hátfájás mögött rejtőző tartalom

A kezelés során erőteljesen jelezte a teste azokat a pontokat, területeket, ahol a blokkoltság fájdalomként megakadályozta a hullámok tovaterjedését. Kínzó hátfájás gyötörte, a légzése pedig szakaszossá, erőltetetté vált. A légzésének megfigyelése gyorsan ráébresztette őt arra, hogy hogyan éli az életét, megismerve azt, hogy – ahogy lélegzik, úgy él – illetve, hogy milyen kapcsolatban áll a testében lévő fájdalommal és mi okból van rá szüksége. Szeretetre és figyelemre vágyott, s ez a fájdalom jó módot szolgáltatott ahhoz, hogy a figyelmet, a szeretetet vagy legalább egy kis sajnálat érzését megkaphassa másoktól. Egy kezelés nem volt elegendő ahhoz, hogy teljes őszinteséggel szembe tudjon nézni önmagával és megértse, hogy ő maga hogyan működik. Sőt elindult más módszereket is keresni, más kezeléseket is kérni és kapni, hogy megszabaduljon a fájdalmától. Közben rendszeresen járt Ringatásra is, s egy alkalommal sikerült nagyon mélyre mennie: előbukkant az a gyermekkori énje, aki bár tiszteli az édesapját, mégis nagyon fél tőle és menekül előle; előbukkant az a sok esemény a múltból, amikor megalázottnak, elhagyatottnak és feleslegesnek érezte magát, akire nem figyeltek, és akit magára hagytak. Rátalált arra a benne élő kisgyermekre, akit a biztonság kedvéért inkább bezárt, csak nehogy baja essen, erős falakkal vette körül, hogy megóvja a sérelmektől. Ez a gyermek kiáltott szabadulásért a testben lévő fájdalmakon keresztül. S bár fizikai szinten nem oldódott fel teljesen a fájdalom ott és akkor, mégis nagy tehertől szabadult meg a lélek, amit a következő levélben fejezett ki a hölgy a kezelés után:

„Évtizedek óta cipelt súlyos tehertől szabadultam meg! Határozottan érzem. Sokkal könnyebbnek érzem magam, más lett a tartásom. A gondolataim is sokkal tisztábbak, a látásom is javult.”

5. Visszatérő köhögés hátterében

21 éves, közel két méter magas, fiatal és erős, fizikailag edzett férfi érkezett Ringatásra, aki kétéves kora óta, ősztől tavaszig minden évben nagyon sokat köhögött. A Ringatás kezdetekor a teste rendkívül feszült volt, nehezen engedett el. Testének hol az egyik, hol a másik pontján keletkezett fájdalom, melyeket belélegezve felszínre emelkedett a régóta dédelgetett sérelem: „amióta megszületett a testvérem, én vagyok a rossz fiú. Bármit csinálok, mindig leszidnak, nem tudom, hogy mit tegyek”. Szomorúságot és magányt élt meg, és nagyon szerette volna, ha megkapja azt a figyelmet és szeretetet, amit – ő úgy élt meg –, hogy a testvére élvezett. A Ringatás során megtapasztalta, hogy milyen az, amikor nem kell félni, mert nem bántja őt senki. Úgy feküdt a kezelőágyon, mint egy mosolygós, kedves kisgyermek, aki rendkívül jól érzi magát a bőrében. Későbbi visszajelzése szerint pedig a köhögés a következő ősszel elmaradt.

6. A háló fogságától a felszabadulásig

A kezelés során a hasán érzett feszültséget. Mintha egy háló lenne rajta, ami nem engedi, hogy azt tegye, amit szeretne. Nem tud tőle lélegezni, előre haladni. Ahogy a kezelést folyt, mélyen belélegezte a hálót, és ennek hatására elkezdett a háló nőni, és az állaga is megváltozott, rugalmasabb lett. Több teret adott.

A lábainál érdekes volt, hogy a jobb láb jól érezte magát, de a bal lábban ott volt a feszültség. A csípőjénél érezte, hogy be van szűkülve, és ez visszafogja őt a mozgásterét illetően. Eszébe jutott, hogy a katonaságnál is bal lábbal kell először lépni – és ez az, ami nem megy, mert sötét van. Nem látja, mi van ott a sötétben, ezért félelmetes. Majd a kezelés során egyre világosabb lett, de nagyon ködös volt minden. Ekkor már könnyebben lépett volna, de még mindig nem tette. Később aztán átlátott a ködön: hegyeket látott és egy kis házat. Eleinte nem volt ott senki, de később megtelt emberekkel, élettel.

Továbbra is figyelve magát érzékelte a fejénél, hogy a nyak nem enged, és a karok sem – irányítani szeretnének, mert félelemmel tölti őt el, hogy nem tudja, hogy mi vár rá.

A középvonalon végighaladva már nem érezte a háló jelenlétét – felszabadult, nyugodttá vált, szabad lett – és ez a szabadság nem is volt már félelmetes!

7. A kontroll felismerése és az önátadás megélése

A háta és a feje fájt … „szinte állandóan fáj” – mondta. A tökéletességre való törekvés erőteljes program az életében. Erős benne a kontroll és az irányítás vágya, mégis hamar ellazult és átadta magát a ringatásnak. Először a lapocka körüli terület jelzett, fájdalommal hívta fel magára a figyelmet. A fájdalom összekapcsolódott a nyakban és a fejben lévő testérzetekkel. Kiderült, hogy ezek a fájdalmas területek bizony összefüggenek egymással. A „muszáj”, a „csinálni kell”, a „meg kell felelni az elvárásoknak” témakör jön elő erről a területről, amely mögött ott rejtőzött a félelem. Mély légzések hatására a félelem oszlani kezd, és egy virágos rét jelent meg, ahol jó lenni, ahol szabadság van, és levegő.

Az erőteljes kontroll többször megjelent a kezelés során, így az ő számára is jól megfigyelhető volt a különbség. Elmondta, hogy bizony sokkal egyszerűbbnek és könnyebbnek érzi magát akkor, hogyha elengedi magát és nincs megfeszülve. Viszont most érzékelte először, hogy hol vannak a biztonsági zónájának a határai, amiből fél kimozdulni, ugyanakkor nagyon fáradt már attól, hogy nem engedi magának az ellazulást, megpihenést.

A kezelés végére teljesen ellazulva, fájdalommentesen feküdt a masszázságyon. Elmondta, hogy ő még ilyet soha nem élt meg, pedig sokféle módszerrel találkozott már, amit ki is próbált. Mégsem volt még olyasmiben része, hogy ilyen szeretet vegye őt körül, és hogy meg legyen engedve, hogy ő maga felfedezhesse saját magát, a saját tempójában. Megértve testének üzeneteit rájött arra, hogy mit is csinál saját magával, és mire is lenne igénye.