Dhammapáda: A Buddha útja
ISBN: 978 963 9234 04 4
terjedelem: 252 old.
formátum: A5
rendelhető: igen
ára: 2.120 Ft (2.650 Ft –20%)

Dhammapáda: A Buddha útja

Dhammapáda

A Buddha útja

Buddha tanításainak magyarázata


Az ébrenlét az út a léthez.
A bolond alszik,
Mintha már halott volna,
De a mester ébren van
És örökké él.

Ő figyel.
Ő tiszta.

Mily boldog ő!
Hisz' látja, hogy a lét csak ébren lét.
Mily boldog ő,
Mert a felébredett útját járja.

Nagy állhatatossággal,
Ő meditál;
Kutatja a szabadságot és boldogságot.

Ébredj tehát, légy éber és figyelj.
Gondosan és figyelmesen munkálkodj.
Élj az Úton,
És kifejlődik benned a fény.

Figyelemmel és munkával
A mester szigetet épít magának,
Melyet nem tud elsodorni az ár.


Az egyik legfontosabb dolog, amit az emberről meg kell értünk, hogy az ember alszik. Még ha azt is gondolja, hogy ébren van, téved. Az ő ébrenléte nagyon törékeny; az ő ébrenléte oly szikrányi, hogy igazán el is hanyagolható. Az ember „ébrenléte” csak egy szép kifejezés, de nincs mögötte semmi.

Te éjjel is alszol, és nappal is alszol. Születésedtől halálodig csak az alvás–mintáidat váltogatod; valójában sosem ébredsz fel. Ne csapd be magad – csak azért, mert kinyitod a szemed, még nem vagy ébren. Ha a belső szem nem nyílik fel, ha bensőd nem telik meg fénnyel, ha nem látod önmagad, hogy ki vagy te, akkor ne hidd, hogy ébren vagy.

Ez az ember legnagyobb illúziója, az ember ebben az illúzióban él. És ha egyszer már elfogadtad azt az állítást, hogy te ébren vagy, akkor fel sem merül benned, hogy erőfeszítéseket kellene tenned a felébredésért.

Az első dolog ahhoz, hogy mélyen beleláss saját szívedbe az, hogy tudd: te alszol – nagyon mélyen alszol. Álmodsz; akár éjjel van, akár nappal. Néha nyitott szemmel álmodsz, néha csukott szemmel, de mindig álmodsz; te vagy az álom. Te még nem vagy valóság.

És persze egy álomban bármit is csinálsz, annak semmi értelme; bármit is gondolsz, annak semmi jelentősége; bármit is vetítesz ki, az csak az álmod része lesz, és mindig eltakarja előled azt, ami van. Ezért hangoztatja annyiszor Buddha... és nem csak Gautama a Buddha, hanem minden buddha mindig ugyanazt hangsúlyozza: ébredj fel! A buddhák minden tanítását évszázadok óta egyetlen szóban össze lehet foglalni: ébredj!

Különféle módszereket, stratégiákat találtak ki számodra, hogy felébresszenek. Olyan helyzeteket teremtettek, olyan tereket, energiamezőket hoztak létre számodra, melyek éberré sokkolhatnak téged. Igen, ha nem sokkolnak és ráznak meg téged alapjaidban, akkor sosem ébredsz fel. Már oly régóta alszol, hogy ez az állapot lényed legmélyéig hatolt; teljesen át vagy itatódva vele. Tested minden sejtje, agyad minden elemi részecskéje mély álomban van. Ez egy nagyon berögzült állapot. Ezért kell olyan nagy erőfeszítés az éberséghez, figyelemhez, ahhoz, hogy figyelj és szemtanú légy.

Ha van olyan dolog, amiben a világ összes buddhája egyetért, akkor az ez: az ember jelenlegi állapota az, hogy alszik, és legfőbb rendeltetése az, hogy fel kell ébrednie. Az ébrenlét a cél, és az ébrenlét a sava-borsa minden tanításuknak. Zarathusztra, Lao Cu, Jézus, Buddha, Bahauddin, Kabir, Nanak – az összes felébredett egyetlen dolgot tanított; különböző nyelveken, különböző metaforákon keresztül ugyan, de ugyanazt dalolták. Épp, ahogy a tenger íze mindig sós, bárhonnan is kóstolod – akár északon, akár keleten, akár nyugaton... a tenger íze mindig sós –, a buddha-állapot íze is mindig ugyanaz: az ébrenlét.

De semmilyen erőfeszítést nem fogsz tenni, ha azt hiszed, hogy már ébren vagy; akkor fel sem merül benned, hogy tenni kellene valamit. Ugyan miért vesződnél akkor ilyesmivel? És már vannak vallásaid, isteneid, imáid, szertartásaid, melyeket megálmodtál magadnak – isteneid éppúgy részei álmaidnak, mint minden más. A politikádat is csak álmodod, a vallásodat is csak álmodod, a költészeted, a festészeted, a művészeteid – bármit is csinálsz, csak álom, mert te alszol; mindent, amit teszel, a saját elmeállapotod szerint teszed.

A Biblia azt mondja, Isten a saját képére teremtette az embert – de az igazság úgy tűnik, ennek épp az ellenkezője: az ember teremtette saját képmására az Istent. Isteneid valótlanok, mert te magad is valótlan vagy. A vallásod álvallás, mert te is csak egy álember vagy. A szentirataidnak semmi jelentősége nem lehet, mert te is jelentőség híján vagy.

Két pap golfozik. A fiatalabbik elhibáz egy könnyű gurítást, és felszisszen:
– A francba!
Az idősebb leszidja fiatalabb kollegáját, és azzal fenyegeti, hogy ha még egyszer így káromkodik, Isten bizonnyal halálra sújtja majd egy villámcsapással.
Tovább folytatják a játékot, s a fiatal pap megint elhibáz egy gurítást.
– A francba! – csúszik ki a száján megint.
Ekkor megnyílának az egek, egy villám csap le a földre nagy mennydörgéssel, és halálra sújtja az idősebb papot. Ezután egy kis szünet következik, majd bosszús, mennydörgő hang hallatszik fentről az égből:
– A francba!

A ti isteneitek nem különbözhetnek tőletek, mert ki hozza létre őket? Ki ad nekik alakot, színt és formát? Ti hozzátok létre, ti faragjátok ki őket; olyan orrot és olyan szemeket rajzoltok nekik, mint a tiétek – és az elméjük is pont olyan lett, mint a tiétek! Az Ótestamentum Istene azt mondja: „Én egy nagyon féltékeny Isten vagyok!” Ki más teremthetne egy olyan Istent, aki féltékeny, mint az ember? Isten nem lehet féltékeny. És ha Isten irigy, akkor mi rossz van az irigységben? Ha még Isten is féltékeny, akkor neked miért lenne bűntudatod azért, mert te féltékeny vagy? Akkor az irigység isteni dolog.

Az Ótestamentum Istene azt mondja, „Én egy nagyon haragos Isten vagyok! Ha nem követitek a parancsolataimat, elpusztítlak benneteket. A pokol örök tüzére vetlek titeket. És mivel én nagyon féltékeny is vagyok – mondja az Isten –, nem imádhattok senki mást rajtam kívül. Azt egyszerűen nem tudom elviselni.”

Ki alkotott ilyen Istent? Valószínűleg a mi saját féltékenységünk és haragunk az oka annak, hogy ilyen Istent alkottunk.

Persze, hogy Isten nem különbözik tőled. Ő csak a te kivetítésed, a te árnyékod. Téged visszhangoz csupán, nem mást. Ezért van olyan sok Isten a világban. A hinduknak is van egyfajta ideájuk az Istenről, a hindu idea; az a hindu elmét tükrözi.

Ha utánanézel a hindu szentiratokban, hogy a hinduk milyen isteneket alkottak, el sem fogod hinni – szexmániásokat. A házasságtörés mindennapos eset a hindu istenek között, és nem csak a hindu mennyországban űzik ezt a játékot, a szegény földi embereket sem hagyják békén. Lejönnek a földre is, megerőszakolják a nőket, az egyszerűbb asszonyokat elcsábítják. Még a nagy bölcsek feleségeit sem hagyják békén. És mivel végtelen hatalommal rendelkeznek, magukra tudják ölteni akár a férj képmását is, és szegény asszonynak fogalma sincs, hogy ki bujkál az álarc mögött.

Ki hozta létre ezeket az isteneket? – valószínűleg egy szexuális problémákkal küszködő elme.

És ugyanez a helyzet az összes többi vallás összes többi isteneivel is. Emiatt van az, hogy Buddha sosem beszélt Istenről. Azt mondja: Mi értelme Istenről beszélni olyan embereknek, akik alszanak? Csak álmukban hallják az egészet, és álmodozni kezdenek a hallottakról, megalkotják a saját kis isteneiket – akik teljesen valótlanok, teljesen tehetetlenek, teljesen semmitmondók. Jobb, ha inkább nincsenek ilyen isteneink.

Ezért nem beszél Buddha istenekről. Őt csak az érdekli, hogy felébresszen téged valahogy.

Egyszer állítólag egy megvilágosodott buddhista mester a folyóparton ült egyik este, és élvezte a csobogó víz hangját, élvezte a szél hangját, amint átfúj a fák lombjai közt... Arra jött egy ember és azt kérdezte tőle:
– Meg tudnád nekem mondani egyetlen szóban a te vallásod lényegét?
A mester csöndben maradt, teljesen csöndben, mintha nem is hallotta volna a kérdést. A kérdező türelmetlen lett és azt mondta:
– Süket vagy, vagy miért nem válaszolsz?
– Hallottam a kérdésedet – felelte a mester –, és válaszoltam is rá! A csönd a válasz. Csöndben maradtam; az a szünet, az az intervallum volt a válaszom.
– Én nem értem az ilyen rejtélyes válaszokat – mondta a férfi. – Nem tudnál egy kicsit tisztábban fogalmazni?
Így hát a mester ujjával leírta maga elé a homokba azt a szót, hogy „meditáció”. Az ember azt mondta:
– Most már látok egy szót. Ez most már kicsit jobb, mint az előbb; legalább van egy szó, amin elrágódhatok... De nem tudnád mégis egy kicsit jobban megvilágítani?
A mester megint leírta a „MEDITÁCIÓ” szót, de most nagybetűkkel. Az érdeklődő ettől kicsit zavartan, tanácstalanul, kicsit megszégyenülve és sértve érezte magát. Indulatosan megszólalt:
– Megint azt írod, hogy „meditáció”? Nem tudsz egy kicsit tisztábban fogalmazni nekem?
A mester most egészen nagy betűkkel írta le a homokba: „MEDITÁCIÓ”.
– Te úgy látszik bolond vagy – mondta a férfi.
– Már így is túl alacsonyra engedtem a mércét – felelte a mester. – Az első válasz volt a helyes válasz. A második nem volt helyes, a harmadik még rosszabb volt, a negyedik pedig nagyon rosszul sikerült... mert amikor nagybetűkkel leírod azt, hogy „MEDITÁCIÓ”, akkor már istent csináltál belőle.
Ezért írják az „Isten”-t nagy kezdőbetűvel. Ha valami nagyot, utolérhetetlent akarsz kifejezni, akkor nagybetűkkel írod le.
– Már ezzel is bűnt követtem el – mondta a mester, és eltörölte mindazt, amit eddig leírt a homokba, majd hozzátette –, légy szíves csak az első válaszomat vedd figyelembe, az volt az igazi válasz.

A csönd az a közeg, amelyben az ember felébredhet; a zajos elme pedig az a közeg, amelyben az ember csak továbbalszik. Ha az elméd továbbra is zakatol, akkor alszol. Ha csöndben ülsz, és az elméd elnyugszik, eltűnik, akkor meghallod a csiripelő madarakat; belül elmenélküliség van, csönd... kívül a rigófütty, a csivitelés, amit semmilyen elmefunkció nem zavar meg, hisz' teljes csönd van belül... és akkor feltör benned a tudatosság. Nem kívülről jön, belül fejlődik ki, belülről emelkedik elő. Egyébként pedig ne feledd: te alszol.